Policisztás petefészek szindróma (PCOS) - 3. rész

A policisztás petefészek szindróma diagnózisának felállítását egyes tünetek, kritériumok alapján határozzák meg. Kifejezetten egy tényezőnek a fennállása még nem vezet diagnózishoz.

A PCOS diagnosztizálása

Fontos az érintett teljes kórtörténete, amelynek során az orvos figyelembe veszi a szabálytalan és hiányzó menstruációs ciklusokat, az elhízást, a hirsutizmust (túlzott arc- és testszőrzet). A vizsgálat alatt az orvosok általában a PCOS fizikai megnyilvánulásait keresik, mint például a pattanás, arcszőrzet, férfi jellegű kopaszodás.

Ezen kívül a policisztás petefészek kritériumai között szerepel a cisztás petefészek, amelyet csak vaginális ultrahanggal fedezhető fel.

A vérvétel segítségével különböző hormonok szintjét mérik a vérben. Az androgén többletet mérő tesztek mellett az orvosok a luteinizáló hormonok (LH) magas szintjét, vagy az LH és a tüszőt stimuláló hormon (FSH) arányának megnövekedését, prolaktint, pajzsmirigy stimuláló hormont (TSH), 17-hydroxyprogeszteront, tesztoszteront és DHEA-S-t keresnek. Más kapcsolódó jelenségeket is felmérnek, mint például a magas glükóz-, inzulin-, koleszterin- és triglicerid-szint, illetve az inzulinrezisztencia.

Néhány orvos már az anti-Müllerian hormon (AMH) magas szintjét is vizsgálja, mivel ez egy lehetséges jel lehet a PCOS diagnosztizálásában. Az AMH egy fehérje, amelyet a petesejt tüsző növekedéséért felelős sejt bocsájt ki.